2007-01-18

168 óra - cikk küldése

Az abroncs télen

2007.01.11., 2007. évfolyam, 2. szám


szerz: Csikós Zsolt forrs: 168ra
cimkk: autótükör, téli gumi
Ma már csak a legspórolósabb vagy a legszegényebb autósok nem váltanak a hideg szezonban téli gumira. A kocsitulajdonosok java tehát megtapasztalta, micsoda különbség van a nyári és a téli abroncsok tapadása között.
Nehezen viselem, ahogy a rádióból, tévébõl, plakátokról, szórólapokról folyamatosan a tudatomat akarják módosítani a marketinghadjáratokkal. Elfogadom, hogy így mûködik a világ, ám nem szeretem.

Ritkán persze, de azért hasznát is érzem a marketingnek. A promóciós szakemberek üdvözítõ munkálkodásának köszönhetõen például pénzzel nem túl jól eleresztett – és a személyes biztonságra egyébként is elõszeretettel fittyet hányó – népünk autósai ma már természetesnek veszik, hogy télen t&eac ute;li gumit kell szerelni az autóra. Ebben teljes az egyetértés a vadonatúj, összkerékhajtásos Audit, a hatéves Corollát és a só rágta Zsigulit hajtó tulajdonos között, legfeljebb az egyik négyszázezerért pirellizteti fel autóját, a másik hatvanezerért tesz fel egy garnitúra Debicát, a harmadik pedig a Tescóban vesz tízezer forintért Abdullah márkájú afganisztáni téli abroncsokat. A nulla fok alatt nyári gumit használók kasztja kisebbségbe szorult.

Pedig nehéz dolguk lehetett a marketingeseknek. Sokkal nehezebb, mint mondjuk a polifonikus mobiltelefonok bevezetésekor hajdanán. A téli guminak csekély a presztízsértéke, és nem is olcsó – egy autó teljes felkészítése minimum harmincezer forint, ám nagyobb szabadidõjármûvek esetében félmillióra rúghat. Mellesleg pedig a magyar autósok jelentõs hányada mélyen hisz saját, minden helyzeten úrrá levõ vezetési képességeiben. És még egy: a régi, „megmondós” autósok sokáig az újfajta téli gumik ellen beszéltek, mert összekeverték a Volgákon, Moszkvicsokon használt, óriási bütykökkel ellátott hógumikkal, amelyek kizárólag mély hóban adtak plusztapadást, máskülönben hangosan morogtak és rettenetesen csúsztak. Lám, a sok nehézség dacára mégis átálltunk.

Nem hit kérdése ez – ha a cserét fagypont közeli hõmérsékleten végeztetjük el, a gumistól elhajtva azonnal érezzük a különbséget. Mintha ismét nyár lenne, a kerekek nem surrognak kanyarban, az ABS csendben marad, ha csatornafedélen fékezünk. Helyreáll a tapadás.

Az ilyen abroncsok legfontosabb trükkje, hogy gyártásuk során a vulkanizált kaucsukba (amibõl a gumi készül) kovaföldet kevernek, népszerûbb nevén: szilikát. A nyári gumi anyaga ugyanis plusz öt fokos hideg tájékán megkeményedik, emiatt nem tud megkapaszkodni a talaj apró egyenetlenségeiben. A szilikával dúsított gumi – amelyne k oldalfalán „M+S”, illetve „MS” felirat, avagy hópehelyikon látható – azonban az adalékolásnak köszönhetõen puha marad hidegben, így eleve jobb tapadást biztosít. Hibája, hogy melegben is lágyabb a nyári abroncsnál, ezért öt-tíz fok felett gyorsan kopik, ráadásul a vele szerelt autó mozgása melegben „kenõdõs”.

A kiszámítható puhaság miatt egy másik trükköt is bevethettek a tervezõk: a mikrobarázdálást. A téli abroncson alapvetõen ugyanolyan vízelvezetõ vályúk vannak, akár a nyárin, csak kicsivel nagyobbak, hogy forgás közben a hó ki tudjon peregni a mintázatból. Ám a barázdák határolta gumikockákat mélyen be is irdalják, ezt már szabad szemmel alig venni észre. Az így létrejövõ apró gumiblokkok széle borotvaéles (már amennyire gumi borotvaéles tud lenni), hiszen a kockák egymáson elcsúszva élezik magukat. A gumi puhasága miatt maximálisan ki lehet használni ezt a benyomódásos-önélezõs hatást: a kockák élei olyan ügyesen megkapaszkodnak a legkisebb egyenetlenségben, hogy még sima jégen is találnak használható fogódzkodót.

Érdekes, hogy az irdalásos technikát már a múlt század húszas éveiben feltalálta egy John Sipe nevû mészáros. Zavarta ugyanis, hogy a mészárszék csúszós talaján mindig elesik, és böllérkésével végigkaszabolta cipõje gumitalpát. Ötlete olyan jól bevált, hogy szabadalmaztatta.

Sajnos a téli gumi érzékenyebb a nyárinál. Bár a törvény csak három milliméteres barázdamélységet ír elõ a közlekedésben való részvételhez, az ilyen abroncs elveszíti különleges képességeit, ha négy és fél, öt milliméternél sekélyebbé válnak a vályúk. Sok modern téli gumin fogyásjelzõ blokkok is vannak, amelyek segítségével bárki meg tudja állapítani, meddig használható még. Ezek a vályúkba öntött, a futófelületnél mélyebben fekvõ, kicsi elemek, amelyek szintjét ha eléri a kopás, le kell cserélni az abroncsot. Aki megteheti, mindenképpen külön felnin tárolja a téligumi-garnitúrát, mert egy szett ugyan négy-öt szezont is kibír, de ugyanennyi fel- és leszerelés tönkreteszi a felnivel érintkezõ, a gumit rögzítõ, egyben a légzárást végzõ belsõ peremet.

Érdemes-e vagyonokat áldozni, vagy elég a közepes minõség? Mint tudjuk, a legtöbb olcsó, másodvonalbeli gumi (Pneumant, Debica, Stomil, Kumho, Toyo, Hankook) a nagyobb márkák égisze alá tartozik, ezért gyakran azok régebbi mintázatával, összetételével készülnek. Ugyanúgy van bennük szilika, szintén mikrolamellás a felületük. A tesztek tanúsága szerint azonban a nagy nevek (Pirelli, Michelin, Bridgestone, Dunlop, Vredestein, Goodyear) minden szempontból egyenletesebb teljesítményt nyújtanak. Fékezéskor, gyorsításkor, oldalirányban, szárazon, hóban és vízen egyformán jó a tapadásuk, de a gördülési zajuk és ellenállásuk is az elfogadható szint alatt marad. A másodvonalbeli gumi viszont amellett, hogy jól lassít, kapaszkodáskor megcsúszik, avagy kiváló ugyan az oldaltartása (tehát biztonságosan lehet vele kanyarodni), ám rendkívül zajos. Ám hidegben szinte bármelyik jobb a nyárinál.

Legyen egy ellenpont is. Egyik barátom gépészmérnök apukája jegyezte meg évekkel ezelõtt: „Mire jó ez a felhajtás? Eddig harminccal estek bele az árokba, mostantól százzal fognak, és meghalnak.” Mély bölcsesség lappang e megjegyzésben. De igazán kellemetlen, amikor valaki feltartja fél Budapest forgalmát, mert kipörgõ kerékkel áll keresztben a Hegyalja út tövében, vagy az sem túl kellemes, amikor lakott településtõl több tíz kilométernyi távolságban elakadunk éjszaka a hóban. Alapvetõen áldás a téli gumi. Csak ésszel kell használni.

(A 168 óra Online cikkének másodközlése.)